Az SNI-s és fogyatékossággal élő diákokat érintő bullyingról

A sajátos nevelési igényű illetve a fogyatékossággal élő gyerekeket fokozottan fenyegeti a többség mássághoz való viszonyának olyan formái, mint a diszkrimináció és a bullying. Felmérések szerint nagy részüket zaklatják vagy bántalmazzák az iskolákban.

Míg ezek a fiatalok rengetegféle dologban lehetnek ügyesek és tehetségesek, vannak sok olyan igényük is, ami nagyon más, mint a többieké. Ezeknek az igényeknek a komplexitása miatt nehezebb ugyanolyan oktatáshoz, ugyanolyan baráti és társas kapcsolatokhoz jutniuk, mint a többi hasonló korú gyereknek, ezért izoláció és kirekesztettség fenyegeti őket.

Mi különbözteti meg az SNI-s és fogyatékossággal élő gyerekeket érintő bullyingot?

Vannak olyanok, akik nem ismerik fel a zaklató viselkedést, illetve azt, ha őket zaklatják, vagy az ő viselkedésüket éli meg más zaklatásként – ebben az esetben a társas készségek és a proaktivitás célzott fejlesztése lehet termékeny – az egész csoport számára.

Egyes gyerekeknek, fiataloknak nehézséget okoz visszaemlékezni dolgokra, így az ő esetükben szükséges, hogy nagyon gyorsan cselekedjünk, amíg az érintett gyerek emlékszik, milyen zaklatásos eset történt.

Még nehezebb úgy szembeszállni a zaklatókkal, ha az adott fiatalok amúgy is izolálódott helyzetben vannak, nincsenek barátaik, és nem értik, hogy ami történik, az bullying. Nehézséget okozhat nekik elmesélni másnak az esetet. Az iskolai dolgozóktól ezért ők extra támogatást igényelnek, illetve azt, hogy a felnőttek rendszeresen megbizonyosodjanak róla, hogy hogyan értelmeznek bizonyos szituációkat. (Az autizmussal élő gyerekekről például sokan azt feltételezik jól megértenek bizonyos helyzeteket, jobban, mint amennyire valójában – ezért ezt a feltételezést nem árt mindig újra és újra felülvizsgálni.)

Amit érdemes figyelembe venni

Bár minden gyerek és fiatal potenciális áldozata a bullyingnak, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a sajátos nevelési igényű és fogyatékossággal élő fiatalok sokkal veszélyeztetettebbek.

Csak akkor végezhetünk felelősségteljes és hatásos munkát a zaklatással kapcsolatban, ha minden tanár, diák és szülő megérti, mi az a bullying, és elfogadja  azt, hogy nincs egyetlen recept minden egyes eset kezeléséhez, hiszen rengeteg különböző szükségletű áldozat (és zaklató) van.

A megfelelő megközelítés kiválasztása kellő érzékenységet igényel, és tudatosságot az adott eset szereplőinek gyengéivel és erősségeivel kapcsolatban. Lényeges, hogy tudjunk az adott gyerekek egyéni igényeiről, és társas készségeiről. Egyes esetekben azért is különösen szükség van erre, mert lehetséges, hogy a fiatal antiszociális viselkedést mutat, de nem szándékosan, nem tudatosan viselkedik zaklatóként.

Ha egy gyermek vagy fiatal az alapellátásban és speciális ellátásban is részt vesz, és gyakran kell váltania a különböző szabályrendszerek, elvárásrendszerek között, különösen fenyegeti a bullyingban való részvétel. Akár egyszer-egyszer, akár rendszeresen kell váltania, az, hogy időről időre új emberek társaságának, új környezetnek van kitéve, ijesztő lehet számára. Ezért minden ilyen váltás előkészületet és támogatást igényel, hogy a diák kevésbé legyen kiszolgáltatott.

Azok az SNI-s vagy fogyatékossággal élő fiatalok, akiket a csoportjukból mások kívülállónak látnak, nagyobb veszélyben vannak. Az ő biztonságuk nagyban függ a szemlélők támogatásától, és attól, hogy a közösségben működnek-e a felelősségvállalást és a segítségnyújtást erősítő proaktív stratégiák.

Ahol vannak SNI-s vagy fogyatékossággal élő gyerekek, az iskolai dolgozók közötti kommunikáció nagyon fontos; mindenkinek tudnia kell az adott gyermek szükségleteiről, fogyatékosságának, állapotának típusáról és mértékéről, hogy meg tudják ítélni, milyen bullying-szituáció fenyegeti őt: az áldozat-szerep, esetleg a bully szerepe valamiféle bomlasztóan ható viselkedés miatt. A felnőtteknek észre kell venniük azt is, ha valami miatt megváltozik a gyermek viselkedése, és biztosítani kell, hogy képesek legyenek megérteni ennek okát, s azt is megállapítani, hogy annak van-e köze az állapotához, fogyatékosságához, vagy nincs.

Jó, ha van az iskolai személyzet közt egy felelőse, koordinátora a sajátos nevelési igényű, vagy fogyatékossággal élő gyerekekkel való munkának, aki tisztában van a képességeikkel, szükségeleteikkel, és aki felelősséget vállal azért, hogy elősegítse (az egész gárdával együttműködve) a gyerekek jóllétét. A felelősnek az inkluzió biztosításán kívül a következőkre érdemes törekednie:

  • bátorítsa kollégáit, hogy informálódjanak a fogyatékossággal élők egyenlő bánásmódjáról, és segítsen növelni a tudatosságot az egyenlő bánásmódra vonatkozó feladatokkal kapcsolatban

  • járuljon hozzá olyan eljárásrendek kialakításához, és azok betartatásához, melyekben fogyatékossággal élő gyerekek is részt tudnak venni.

  • biztosítsa, hogy a zaklatásnak, bántalmazásnak kitett SNI-s vagy fogyatékos tanulók kapjanak támogatást, illetve segítsen megelőzni és megoldani az ilyen eseteket.

  • ellenőrizze a bullying-ellenes intézkedések hatását egyes diákok esetében, különös tekintettel az SNI-s és fogyatékossággal élő tanulókra

  • biztosítsa, hogy a beilleszkedési és magatartás-zavarokkal küzdő diákok megfelelő támogatást kapjanak ahhoz, hogy megelőzzék a zaklató viselkedés kialakulását, ahol ez a veszély fennáll

A fogyatékosságot megbélyegző nyelvhasználat

A fogyatékossággal élőket érő bullying rendkívül elterjedt formája a szóbeli zaklatás és bántalmazás.

A szexizmushoz, rasszizmushoz és homofóbiához hasonlóan a fogyatékossággal élőkkel szembeni előítéletekre és hátrányos megkülönböztetésre is született kifejezés, a “disablism”, igaz, viszonylag újkeletű, és magyar megfelelője nem nagyon van még. Az olyan szavak, mint a “retardált”, “béna”, “fogyi”, “gyépés”, “idióta” és társai mind e fogalomhoz köthetők. Még ha adott esetben nincs mögöttük szándék más bántására, olyan környezetet feltételeznek és teremtenek, ahol a fogyatékkal élő emberek lenézettnek, alacsonyabb rendűnek érezhetik magukat. Az ilyen kifejezéseknek jelentősen negatív hatása van az önbizalomra és a teljesítményre. Ahhoz, hogy ez ellen a jelenség ellen felvegyük a harcot, szintén az egész iskolát érintő megközelítésre van szükség, a tanárok, diákok és szülők, gondviselők bevonásával. Mindenkit fel kell vértezni ehhez a kihíváshoz arra vonatkozó érvekkel és magyarázatokkal, hogy miért elfogadhatatlanok az ilyen megnyilatkozások. Egy sikeres stratégia mindenképpen tartalmazza annak megértését és megértetését, hogy ezek a bántó szavak miből erednek, miért kell elkerülni ezeket, milyen kárt okoznak. Mindez ahhoz szükséges, hogy a gyerekek és fiatalok megértsék, hogy az ilyen megjegyzsések, viccek, minősítések mind részei lehetnek a másik ember dehumanizálásának és tárgyiasításának.

10 tipp 

1. Biztosítsuk, hogy az iskolai dolgozók és a diákok megértik a fogyatékosság társadalmilag kreált vonatkozásait. Egyikünk sem tökéletes, mindannyiunknak vannak gyengeségeink, nehézségeink, “fogyatékosságaink”. Ezek megnehezíthetik az életünket, de ilyenek vagyunk, ezek vagyunk mi. Ám húzódik egy részben mesterséges határvonal az “épeknek” és a “fogyatékosoknak” címkézett emberek között, melyek közül az utóbbiak rengeteg helyzetben és környezetben (például az iskolában) előítéletekkel, diszkriminációval, nehezítő körülményekkel találják szemben magukat. Ezt a határvonalat könnyebben megszüntethetjük, mint az egyes emberek képességeit és “fogyatékosságait”.

2. Minden fogyatékossággal élő emberre ugyanazok az emberi jogok vonatkoznak, mint mindenki másra. Ez kiegészül azzal az egyenlő bánásmód követelményével, s azzal, hogy a fogyatékossággal élőket és más társadalmi csoportokat érő zaklatást meg kell akadályozni, illetve meg kell szüntetni. Az iskoláknak mindezek alapján sem szabad megtűrnie a verbális vagy más jellegű zaklatást.

3. Tematizáljuk a fogyatékossággal élőket érő megjegyzések témáját. Meghívott előadókkal, beszélgetésekkel növeljük a tudatosságot, fejlesszük az igazságtalansággal kapcsolatos érzékenységet, és dolgozzunk ki empatikus válaszlehetőségeket, megoldásokat.

4. Toborozzunk és képezzünk a diákokból kortárs mentorokat és bullying-ellenes segítőket.

5. Minden tantárgyhoz hozzunk létre a tanári gárdából munkacsoportokat, mely azon ötletel, hogy hogyan lehet minél hatékonyabban biztosítani a fogyatékossággal élő diákok minőségi oktatását, és azt, hogy a különféle programokba ugyanolyan mértékben be tudjanak vonódni, mint a többiek. Ellenőrizzük ezeknek az ötleteknek a megvalósítását és hatékonyságát.

6. Rugaszkodjunk el a “normalitásról” alkotott sémáinktól, és ünnepeljük a sokszínűséget, kezeljük értékként a különbözőségeket az iskolaközösségben. Ez a téma megjelenhet a nagy iskolai programokon, ünnepeken, de a folyosókon, termekben, faliújságokon műalkotások, poszterek formájában is.

7. Biztosítsuk, hogy a diákok tanuljanak a fogyatékossággal élőkkel szembeni bánásmód történetéről, a fogyatékosokra használt kifejezések eredetéről – különös tekintettel arra, hogy ezek miért bántóak, illetve hogy milyen kifejezések azok, amik elfogadhatóak ezek helyett. Általánosságban érdemes rendszeresen foglalkozni a különböző társadalmi csoportokat érintő elnyomás formáival, hatásával, történetével

8. Alkalomadtán mutassunk rá a fogyatékossággal élőkről alkotott sztereotípiák és tévhitek hamisságára (történelemórán beszéljünk például a régi, tévhiteken alapuló gyógyódokról, médiaórán pedig a fogyatékossággal élők megjelenítéséről). Érdemes beszélgetni azokról a hazai, közelmúltbéli hírekről is, amelyekből kiderül, egyes településeken a lakók tiltakoztak azellen, hogy fogyatékossággal élő emberek költözzenek a szomszédságukba – milyen előítéleteik voltak, miért hamisak, mi lehetett az oka ezeknek, mi az, ami jogos igénye a lakóknak. (Az egyik példa a püspökladányi eset lehet.)

9. Vegyük észre azt a sokféle előítéletet és hátrányos helyzetet, amivel egy fiatal fogyatékos ember szembekerülhet. Vegyük észre, hogy jelentős mértékben veszélyezteti őket a szexuális erőszak és a bullying sokféle fajtája. Biztosítsuk, hogy a fogyatékossággal élő gyerekeknek legyen az iskolában egy támogató, segítő baráti közegük, melynek tagjaira számíthatnak a bajban.

10. Az egész iskolának, beleértve a vezetőségnek és a nem pedagógiai munkát végző dolgozóknak is egyet kell érteniük az előítéletes szóhasználat kerülésében. Hosszú távon az elfogadó, biztonságos, támogató légkör kialakítása a cél, rövid távon pedig az, hogy kialakuljon egy rutin minden kirekesztő, sértő megjegyzés, és zaklató viselkedés jelentésére és kezelésére.

10+1. Érdemes megismerkedni a Salva Vita Alapítvány tevékenységével, azon belül is az Adj egy ötöst! programmal, melynek célja, hogy a fiatalok személyes találkozáson és élményeken keresztül ismerkedjenek meg fogyatékossággal élő emberekkel.

 

Források:

Bullying involving children with special educational needs and disabilities

10 tips to tackle disablist language based bullying in school

 

 

 

Szekció: