Értsük meg a bullyingot - Szerepek és okok

A megelőzés és kezelés a megértéssel kezdődik. Foglalkozzunk azzal, hogy mi történik az iskolai bullying során, milyen szerepeket töltenek be benne a diákok, és miért alakulhat ki.

A bullying résztvevőiről és a jelenség lehetséges okáról foglaljuk össze mindazt, amit a Bullying No Way honlapon a Safe and Supportive School Communities Working Group (vagyis a Biztonságos és Támogató Iskolai Közösségek Munkacsoport) publikált.

 

A gyerekek által betöltött szerepek

Az iskolai bullying - vagyis a mi fordításunkban iskolai zaklatás - mindig egy adott társas közegben történik. Mint minden kapcsolatrendszer, ez is komplex, változó és sokféle lehet.

A bullyingon belül megfigyelhető szerepek a következők:

  • a szerep, amiben valaki a a bullying áldozata

  • a szerep, amikor valaki zaklat, bántalmaz mást

  • a szerep, amikor valakii tanúja, szemlélője a bullyingnak, vagy csupán csak tudomása van ilyen esetekről.

MIért hangsúlyozzunk ennyire, hogy szerepekről van szó? Egy gyerek, akit az egyik helyzetben zaklatnak, egy másik kontextusban zaklathat mást, egy gyerek, aki az egyik helyzetben tanúja a zaklatásnak, egy másikban megélheti azt. A megbélyegzés - a zaklatónak vagy áldozatnak címkézés - nem segít, és további problémákat okozhat. Hasznosabb tehát, ha a szerepeket azonosítjuk és írjuk körül, nem a gyerekeket címkézzük föl.

 

A bystander - szemlélő - járókelő

 

A legtöbbször olyankor történik iskolai zaklatás, amikor jelen vannak más diákok is. Azokat, akik jelen vannak, gyakran szemlélőnek nevezik (a bystander-t szokás járókelőnek is fordítani, ami szintén kifejező lehet - nem feltétlenül iskolai kontextusban). A szemlélők sokféle szerepben lehetnek jelen:

  • támogathatják a bullyingot aktív csatlakozásukkal

  • bátoríthatják vagy jóváhagyhatják viselkedésükkel a bullyingot (például ha nevetnek, vagy csak egyszerűen bámulják a történteket)

  • tétlenek és passzívak maradhatnak, elsétálhatnak

  • védhetik és támogathatják azt, akit bántanak aktív közbelépéssel, biztatással, vigasztalással, vagy azzal, hogy segítségül hívnak egy felnőttet

Online is lehet személőnek lenni, ha valakit cyberbullying ér. Ott is lehet valaki passzív - úgy, hogy végigolvassa, végignézi a posztokat, de nem szól senkinek, nem tesz semmit -, de lehet aktív is. Támogathatja a zaklatót pl. azzal, hogy továbbít egy sértő képet vagy üzenetet, de segíthet az áldozatnak azzal, hogy szól egy megbízható felnőttnek.

Amikor a szemlélők támogatják azt, akik zaklatnak, gyakran hamar abbamarad a zaklatás. Egy támogató szemlélő megállíthatja az incidenst, vagy segíthet az elszenvedőjének felépülni abból. A tétlen szemlélők, vagy azok, akik csendesen jóváhagyják az incidenst (bámulnak, bólintanak, elsétálnak) arra bátorítják a zaklatót, hogy folytassa, amit csinál.

Ha arról beszélgetünk a gyerekekkel, hogy hogyan lehet támogatóan fellépni szemlélőként, a szülőknek és a tanároknak tudatában érdemes lennie annak, hogy milyen okokból nem avatkoznak közbe a diákok ilyenkor. Lehetséges, hogy

  • féltik a saját biztonságukat, vagy az osztályban/csoportban betöltött pozíciójukat

  • azt gondolják, majd valaki más biztos segít

  • attól félnek, csak rontanak a helyzeten

  • fogalmuk sincs mit kéne tenniük

  • azt gondolják, a tetteik semmin nem változtatnak

  • azt gondolják, ehhez semmi közük

  • azt gondolják, hogy akit zaklatnak, megérdemli

  • azt gondolják, ez egy szórakoztató jelenet

Bármilyen összetett dolognak is tűnik ennek fényében, a szemlélők biztonságos és támogató reakciókra való ösztönzése még mindig az egyik kulcsfontosságú eleme a bullying megelőzésének.

Ha a gyerekek szemlélő szerepben elég magabiztosak tudnak lenni ahhoz, hogy biztonságos és hatásos módon beavatkozzanak a zaklatásba, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy az abbamarad.

 

Jó, ha elkerüljük a címkézést

Visszatérve a címkézésre, ahogy arra már utaltunk, nem ajánlott a diákokat “áldozat” és “zaklató” címkékkel ellátni. Igaz, hogy ezeket a fogalmakat gyakran halljuk a médiában, olvassuk a szakirodalomban, mindemellett ezeket a gyerekekre alkalmazni - pláne a fülük hallatára - problémás lehet. Ehelyett sokkal konstruktívabb, ha a káros viselkedésformákat azonosítjuk, és olyan megoldásokról beszélünk, amik pozitívak, tartósak lehetnek, és mindenk jelenlévő részt vehet bennük.

A címkézés azt üzenheti, hogy ezek a szerepek megváltoztathatatlanok. A valóságban a diákok meg tudják változtatni a viselkedésüket, ha ebben az iskola és a felnőttek támogatják őket, és biztatják őket rá. A címkék viszont ragadnak, ami megnehezíti a változtatást. A címkékkel ítélkezünk az adott diák személyisége fölött (akár a bullyingot elszenvedő, akár az azt előidéző emberről van szó), ahelyett, hogy a viselkedése lenne a központban. A “zaklató” és az “áldozat” címkék ráadásul akkor is kárt okozhatnak, ha a gyerek ezeket a személyisége részeként fogadja el.

 

Miért történik?

 

A hatásos megoldások azzal kezdődnek, hogy megpróbáljuk azonosítani, miért történik a zaklatás.

Mindig az adott társas kontextusból kell kiindulni. A gyerekek az iskolájuk, családjuk és tágabb közösségük értékeit és társas normáit integrálják, de legalábbis felhasználják, amikor a saját kapcsolataikat alakítják. Ha megvizsgáljuk a teljes iskola és a tágabb társadalom különböző értékeit, az segít meghatározni, miért történik a zaklatás.

 

Amit tudunk...

Egyfelől minden zaklatás más. Egy diák zaklathatja a másikat azért, mert

  • nem kedveli

  • szórakoztatónak találja a zaklatást

  • szeretne keménynek, erősnek érezni magát, akinek kontrollja van a dolgok fölött

  • azt hiszi, népszerűbbé válik.

Azért is fordulhat elő ilyesmi, mert a zaklató diákok ezzel olyan reakciókat kapnak a többiektől, amik tetszenek nekik. A bullying fakadhat bizalomhiányból, meg nem értettségből, félelemből, félreértésekből, tudatlanságból vagy féltékenységből - mindegyik esetben jó, ha rájövünk az okra, és azt próbáljuk meg kezelni pozitív és proaktív módon.

Fontos hozzátenni mindehhez, hogy a zaklatást az is előidézheti - részben vagy egészben -, ha az adott iskolai légkör - akár szándékolatlanul is, de - negatív interperszonális minták követését idézi elő. Például, ha az iskola nem kezeli súlyának megfelelően az ügyet, ha zaklatásos esetet jelent egy diák, az azt az üzenetet közvetíti a tanulók felé, hogy a bullying elfogadható. A megfelelő és gyors válasz viszont egyértelműen jelzi, hogy a zaklatás nem oké, és ezért megállíthatja a terjedését, fokozódását, elharapódzódását.

 

Két gyakori ok

 

Az iskolai zaklatásnak gyakran áll a középpontjában előítélet, és bizonyos szociális normák követése is. Ez a kétféle ok együtt, egymással összefüggve is jelentkezhet, illetve másféle okokkal kombinálva, de itt külön-külön tárgyaljuk, mint a két legjellemzőbb motívumot.

Sokszínűség és bullying

A diákok bizonyos alcsoportjait jobban veszélyezteti a bullying áldozatává válás, mint másokat.  

A zaklatásban gyakran kulcsszerepet játszik az áldozat valamilyen személyes tulajdonságának megbélyegzése. A megbélyegzés - a teljesség igénye nélkül - érintheti a következőket:

  • külső és testalkat

  • szocioökonómiai státusz

  • fogyatékosság, képességek, készségek

  • nem, nemi identitás vagy önkifejezés, szexualitás, szexuális orientáció

  • kultúra, bőrszín, vallás, nemzetiség

Az előítélet alapú bullying azokhoz az előítéletekhez kapcsolódik, amelyeket a diákok a tágabb közösségükben tapasztalnak. A zaklatásnak ez a típusa különbözik attól, ami a fiataloknak ahhoz a késztetéséhez kapcsolódik, hogy beilleszkedjenek, érvényesüljenek, és kövessék a közösség normáit, bár együtt járhat, keveredhet vele.

A túlsúlyos gyerekek csoportja az egyik, amelyet leginkább fenyeget a zaklatás. Rajtuk kívül fontos kiemelni még azokat, akik melegként, leszbikusként, biszexuálisként, transzneműként vagy interszexuálisként (vagy LMBTI-ként) határozzák meg magukat, vagy mások annak tartják őket.

A fogyatékossággal élő diákokat szintén sokkal valószínűbb, hogy zaklatják társaik, mint az épeket. Különösen azok sérülékenyek, akiknek az állapotához gyengébb társas készségek társulnak (akár a saját érzelmeik és viselkedésük szabályozását, akár mások érzelmeinek, viselkedésének értelmezését értjük ezalatt). Például az autizmus spektrumzavarral élő gyerekek a szóbeli kommunikációjukban és a szociális készségeikben tapasztalható problémáik miatt jelentősen nagyobb eséllyel válnak bullying áldozatává. Azokat a diákokat, akik a többségi társadalométól eltérő kultúrával, vallással, anyanyelvvel vagy bőrszínnel rendelkeznek, szintén jobban fenyegeti a zaklatás.

Ahogy ezt korábban is hangsúlyoztuk, a bullying szorosan kapcsolódik az iskolai légkörhöz - azon belül is ahhoz, hogy milyen nyitottan és pozitívan beszélnek a különbségekről és a sokféleségről az iskolában, és mennyire kezelik értékként a soszínűséget és az inkluzivitást. Abban az iskolában, ahol a sokszínűséget értékelik és üdvözlik, ott nincs helye az előítélet alapú bullyingnak. Hogy felvegyük a harcot a bullyingnak ezen típusával, az iskolai közösségnek azon kell dolgoznia, hogy a diákok minél jobban megértsék és leépítsék magukban a tágabb közösségben meggyökeresedett előítéleteket.

 

Hatalom, társas normák és bullying ​​

Társas normák - a kinézet és a viselkedés elvárt módjai - minden csoportban léteznek. Serdülőkorban általában erős a normáknak való megfelelés kényszere. Ilyen normák léteznek egyes osztályokban, és az iskolai közösség egészében is. Ezeknek a normáknak általában az iskolai dolgozók, és a tágabb közösség felnőttjei a modelljei.

A kutatások mind azt mutatják, hogy bárki, aki a diákok közül “kilóg a sorból”, vagyis eltér attól, ami értékesnek, elfogadottnak tekintett a közösségben, nagyobb mértékben ki van téve a zaklatás veszélyének. Ezek a kutatások azt is valószínűsítik, hogy a diákok a bullyingot egyfajta kényszerítő eszközként is használják a normáknak való megfelelésre.

Például, a középiskola korai éveiben a bullying gyakran összpontosul a fiúkhoz és lányokhoz társított nemi szerepek köré. Ez tartalmazhat szexualitásra vonatkozó sértéseket, gyanúsítgatásokat, pletykákat. A zaklatás gyakran kapcsolódik a férfiasságra vagy a nőiességre vonatkozó normákhoz, úgyhogy azok a lányok és fiúk, akik ezeknek a normáknak nem teljesen felelnek meg (például öltözködésük, viselkedésük alapján), azók nagyobb eséllyel lesznek célpontok. Ha bizonyos diákokat nagyon különbözőnek bélyegeznek vagy a normáknak nem megfelelőnek, a bullyingot arra is használhatják, hogy meghúzzák a választóvonalat a csoport körül, és elválasszák tőle azt, aki kívülálló.

A diákok közt érvényes normák, és nézetek arról, hogy mely társaiknak van “jobb” vagy “magasabb” szociális státusza a tágabb társadalomban érvényes hatalommal és státusszal kapcsolatos értékítéletekből származnak. A gyerekek és fiatalok tehát lemásolják a környezetükben tapasztalt uralkodó normákat és értékeket.

Mindebből arra következtethetünk, hogy a pozitív iskolai légkör kialakulásában kritikus szerepe van az egyenlőség és az elfogadás támogatásának. Az iskolák azzal is megelőzhetik a bullyingot, hogy a tanárok nyíltan beszélnek a hatalom, egyenlőség és egyenlőtlenség fogalmairól - akár a tanórákon, akár a diákok közösségi szerepvállalásával, programokon való részvételével kapcsolatban.

Ha a bullying-ellenes stratégia az egész iskolára vonatkozik, van esély arra, hogy megtörje a merev hierarchiát, és csökkentheti a státuszért folytatott küzdelmeket. Ha az elfogadó és tiszteletteli viselkedést tesszük normává, az kihat az iskolai klímára, és kevésbé valószínű, hogy kialakul zaklatás.

 

Mit gondolnak minderről a diákok?

 

Annak megértése, hogy a gyerekek és fiatalok hogyan értelmezik a kortárscsoportban lévő bullyingot, központi eleme annak, hogy megértsük a cselekedeteiket.

A kutatások szerint a fiatalok általában úgy gondolják, hogy a bullying oka a szociális státusz növelésére irányuló szándék a csoportban. A státusz és a kortárscsoporthoz tartozás a legtöbb gyereknek rendkívül fontos. Egy baráti társaság vagy osztályközösség formálódásának folyamata során a bullying egy eszköz lehet a csoport megerősítésére, és a kívülállók kizárására.

Egy iskola társas környezete akár szándékolatlanul is teremthet merev hierarchikus berendezkedést, ami bullyinghoz vezethet. Volt rá példa, hogy a diákok néha arról számoltak be, hogy az az iskolai rendszer, amiben kialakultak “vezetői” szerepek a diákok között, valójában hozzájárult a bullying kialakulásához.  

A diákok nézeteit vizsgáló kutatásokból arra lehet következtetni, hogy azok, akik zaklatnak másokat, lehet, hogy népszerűbbek, de nem mindig kedvelik őket. Emellett  a gyerekek azt is azonosítani tudják, hogy a zaklatás valószínűsíthetően azokra irányul, akiket a többiek valamiért furának, másnak, szokatlannak látnak. Azt is gyakran feltételezik, hogy annak, aki zaklat másokat, személyes problémái vannak.

 

Szekció: