Megjelent kutatási összefoglalónk: Iskolai zaklatás és kirekesztés - szakemberek tapasztalatai a 2019/20-as tanévben
2020 májusában kérdőíves kutatást indítottunk, hogy feltérképezzük az iskolai zaklatás és kirekesztés megelőzésével, valamint kezelésével kapcsolatos tapasztalatokat és szükségleteket a pedagógusok, iskolapszichológusok, iskolai szociális segítők és más iskolai dolgozók körében. A kérdések egy csoportja általánosabb volt, és az egész tanévre vonatkozott, egy másik része viszont kifejezetten a digitális oktatás alatti tapasztalatokra irányult.
Kutatási jelentésünket az alábbi linken lehet letölteni. Ebben, a válaszok részletes bemutatásán és következtetéseinken kívül, civil szervezeteknek, iskolavezetőknek, iskolafenntartóknak, szakpolitikusoknak és tanárképző intézményeknek szóló ajánlásokat is összegyűjtöttünk.
Iskolai zaklatás és kirekesztés – szakemberek tapasztalatai a 2019/20-as tanévben
Az alábbiakban csupán egy rövid összefoglalót adunk közre a letölthető tanulmányból, az eredmények és tanulságok pár részletével.
********
A helyzet és a hozzáállás
Az elmúlt években fokozott figyelem irányult az iskolai zaklatás és bántalmazás jelenségére, és ez nyomot hagyott a válaszokon is: a közel 500 kitöltő 71%-a szerint nagyon fontos, hogy az iskola intézményként fellépjen a kisebbségeket érő iskolai zaklatás visszaszorítása érdekében, 25%-uk azt, hogy fontos. Ráadásul többségük azzal is egyetértett, hogy a digitális tanrend alatt is érdemes foglalkozni a zaklatás és előítéletesség témáival (53,7% szerint „inkább fontos”, 30,4% szerint „nagyon fontos”).
Ha a tapasztalatokat nézzük, a leggyakoribb a verbális zaklatás volt (a kitöltők 48%-a jelezte, hogy gyakran vagy nagyon gyakran tapasztalt ilyet, 32%-uk pedig időnként), a második leggyakoribb a kapcsolati zaklatás (35%: gyakori vagy nagyon gyakori, 38%: időnként), a harmadik a fizikai (23%: gyakori vagy nagyon gyakori, 33%: időnként), és a legritkábban pedig az online zaklatással találkoztak a résztvevők (15%: gyakori vagy nagyon gyakori, 29%: időnként). Figyelemre méltó, hogy az online zaklatás kivételével (aminek terepe egyértelműen láthatatlanabb, elérhetetlenebb a legtöbb felnőtt számára) mindegyik zaklatástípus jelen volt a válaszadók több, mint fele szerint a saját intézményében.
A kitöltők által érzékelt előítéletes megnyilvánulások előfordulása a romákkal kapcsolatban volt a legmagasabb (72%), és ezt követik az LMBTQI-emberekkel, illetve a fogyatékossággal élőkkel szembeniek (mindkettő 55,6%), a menekültekkel, bevándorlókkal kapcsolatosak (55,4%), a nőkkel kapcsolatosak (44,6%) majd a zsidókkal kapcsolatos (34,6%) megnyilvánulások. Jóval kisebb volt azok aránya, akik szerint nagyon gyakoriak voltak ezek az esetek (például a kitöltők 5,7%-a jelezte azt, hogy nagyon gyakori volt a romákkal kapcsolatos előítéletes megjegyzés), ám ezek az eredmények sem elhanyagolhatóak.
A várakozásoknak megfelelően a vírushelyzet miatt hirtelen bevezetett digitális tanrend alatt drasztikusan megváltozott, hogy mit látnak, hallanak diákjaik életéből az iskolai dolgozók. A válaszadóknak alapvetően nem volt támpontjuk ahhoz, hogy az online zaklatás gyakoriságát meg tudják ítélni: a kitöltők több, mint fele (52,7%) nem tudta, hogy mennyire volt jellemző a zaklatás a diákok körében.
Az sem volt széles körben jellemző, hogy a résztvevők az online órákba be tudták volna illeszteni a zaklatás, bántalmazás illetve az előítéletesség és kisebbségek témáit (előbbivel a kitöltők 33%-a, utóbbival a 35%-a tudott foglalkozni).
Az erőforrások
Bár a válaszadók 61%-a jelezte, hogy inkább felkészültnek vagy teljesen felkészültnek látja intézményét az iskolai zaklatás kezelésére, a sikeres, rendszerszintű intézményi fellépés elemei közül csak az iskolavezetés elköteleződése volt jelen legtöbbük intézményében (74%). Az természetesen igaz, hogy az elköteleződés kulcsfontosságú alapfeltétel ahhoz, hogy egy iskolaközösség hatékonyan előzze meg és kezelje a zaklatást és a kirekesztést, de közel sem elegendő. Fontos, hogy az elköteleződés ne csak a vezetőségre vagy a tanári gárda egy részére legyen igaz, hanem az egész iskolaközösségre (beleértve a szülőket is). Másrészt az egyének elköteleződésén kívül lehetnek intézményi eszközei, intézkedései is a hatékony megelőzésnek és kezelésnek: például egy részletes és átfogó zaklatás elleni szabályzat és eljárásrend, intézményi felelős(ök), vagy célzott foglalkozások, programok. Ez utóbbiak zöme csak az iskolák kb. negyedében volt jelen.
Az általunk felsorolt civil szervezeteknek igen alacsony volt az ismertsége, és a felsorolt segédanyagokat sem ismerte, használta a kitöltők nagy része. Például a legjobb eredményt elért Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnak csak a kitöltők 36%-a ismerte a munkáját, és legismertebb segédanyagokról is csak 20%-nak volt tudomása.
Főbb szükségletek
Az egyik legfeltűnőbb problémának az tűnt, hogy a válaszadók többségénél hiányzik az iskolaközösség összefogása. Erre abból következtethetünk, hogy a szöveges válaszokban gyakori volt a szülői példára vagy a kollégák hozzáállására panaszkodó megjegyzés, illetve a szükségletekre vonatkozó kérdésnél is sokan jelölték be, hogy a sikeres fellépéshez szükségük lenne a szülők elköteleződésére (55%) és a saját kollégáik elköteleződésére is (44%). A zaklatás és kirekesztés elleni fellépés nem működik az egész iskola bevonódása nélkül. Csak akkor lehet sikeres intézkedéseket és szabályzatokat, eljárásrendeket létrehozni, ha ezeknek az elkészítésébe be tud kapcsolódni minden fontos szereplő, és ha ezeket mindenki ismeri, elfogadja és alkalmazza.
Sokan gondolják úgy, hogy szakmai segítségre lenne szükség az iskolai zaklatás sikeres kezeléséhez: a válaszadók 46%-a iskolai zaklatással kapcsolatos képzéseken venne részt, 59%-uk pedig igénybe venné szakemberek és civil szervezetek segítségét (is).
A kisebbségekkel kapcsolatos képzéseken való részvételt és a segédanyagokat kevesebben találták szükségesnek (25% és 31%), utóbbiak közül azokat, amelyeket felsoroltunk a kérdőívben, nem is sokan ismerik. Pedig a kisebbségekkel kapcsolatos tudás és ismeretek (illetve ezek beépítése a szabályzatokba és a tananyagba) kifejezetten fontos lehet az előítéletes alapú zaklatást megelőzéséhez és kezeléséhez. Ezek segítségével lehetne igazán nyitott iskolát kialakítani, ahol kisebbséghez tartozni nem „ciki”, és nem is tabu. A segédanyagok pedig igen sokféle módon tudják támogatni a tanárok munkáját. Összegyűjtik a zaklatással és kezelésével kapcsolatos elméleti tudnivalókat, kisebbségekről tájékoztatnak kifejezetten iskolai közegben, vagy éppen iskolai dokumentumok megalkotásában segítenek (pl. mintaszabályzatokkal). Hozzáférhetők módszertani útmutatók is, továbbá óratervek, gyakorlatok, ötletek különféle korosztályoknak a zaklatás és a kirekesztés témájának feldolgozásához. Az iskolai dolgozók az online oktatás alatt az online tanmenetek, gyakorlatok, eszközök hiányát sínylették meg leginkább, és azt, hogy ezalatt az időszak alatt a kitöltők elszakadtak a diákjaiktól. Bár a kitöltők nagy része szerint lehet és kell a digitális tanrend alatt is foglalkozni a zaklatás és kirekesztés témáival, a többségüknek nem volt módja beépíteni ezeket a saját óráikba, ezért szükség lenne megfelelő eszközökre: kisfilmekre, applikációkra, játékokra - akár tanári vagy szülői útmutatókkal, feldolgozási javaslatokkal kiegészítve.
