Gyakorlatok II. - Sokszínűség, kisebbségek | Sokszínűség Oktatás Munkacsoport

Gyakorlatok II. - Sokszínűség, kisebbségek

A teljesség igénye nélkül olyan gyakorlatokat válogattunk, amelyek mindenféle különbségtől, másságtól függetlenül egymás elismerésére, elfogadására, támogatására, illetve egymás helyzetének megértésére ösztönözhetnek.

Egy-egy specifikus témához további gyakorlatok válogathatók például a Kompasz kézikönyvből.

1. Tegyél egy lépést előre!

A diákok (nagy létszám esetén csak 10-15) szerepkártyákat kapnak, amit nem mutatnak meg senkinek. Beállnak egymás mellé egy vonalra (ha nem mindenkinek jutott kártya, a többiek a megfigyelők). A tanár sorra olvas fel állításokat. Azok a diákok, akikre a szerepkártyán levő személy szemszögéből nézve igaz az állítás, lépnek egy lépést előre (másik változat: akik nemmel válaszolnának, lépnek egy lépést hátra). A játék végére látványos távolság lesz a privilegizált, illetve a hátrányos helyzetű személyek között. Ezek után megbeszéljük a diákokkal, hogy éreznek ezzel, illetve a játékkal és saját szerepükkel kapcsolatban.

Lehetséges szerepkártyák: muszlim menekült fiú; szegény családból származó roma lány; gazdag fehér család fia; enyhén beszédhibás meleg fiú; sportolásban ügyetlen sovány fiú; kerekesszékes fiú; konzervatív keresztény szülők lánya; transznemű lány; leszbikus pár lánya; autista fiú stb.

Lehetséges állítások iskolai zaklatás témában, például:

  • Nem különbözöm az osztálytársaimtól bőrszín tekintetében.
  • Ugyanúgy öltözködöm, mint az osztálytársaim.
  • Senki nem mondja azt, hogy nem vagyok elég férfias/nőies.
  • Mások nem űznek csúfot a beszédemből.
  • Soha nem csúfolnak a szüleim miatt.
  • Az interneten nem olvasok olyan posztokat, amelyek az én csoportomról negatívan nyilatkoznak.
  • Bármilyen programra el tudok menni, ahová az osztálytársaim.
  • Nem félek attól, hogy valaki megtámad az utcán.
  • Csoporttagságom miatt nem feltételeznek rólam eleve negatív tulajdonságokat (pl.agresszió, butaság)
  • A csoportomat leíró szavakat mások nem használják sértésként.
  • Az ország jogszabályai alapján semmilyen hátrányt nem élek meg.

A feladat eredeti formája a Kompasz kézikönyvben található, a jelenlegi változat kifejezetten az iskolai zaklatást helyezi középpontba.

2. Pozitív visszajelzések gyakorlása: Ragaszd rám!

Minden diák annyi post-itet (öntapadós címkét) kap, ahányan rajta kívül vannak a csoportban. Mindegyikre ráírja egy társa nevét és egy (esetleg több) olyan jó tulajdonságot, amit az illetőre jellemzőnek tart. Miután mindenki megírta a céduláit, felállnak és minden cédulát annak a diáknak a hátára ragasztják, akiről szól. A játék végén a diákok leszedik magukról a cédulákat és elolvassák a nekik adott visszajelzéseket.

Megjegyzés: a játék egymást jól ismerő csoportokban, maximum 15-20 fővel ideális.

 

3. Azt nézd, ki mire képes!

A gyakorlatnak három része van, ezek külön-külön is elvégezhetők, mindegyik a fogyatékkal élők helyzetére érzékenyíti a diákokat saját élmény alapján. Fontos az elején leszügezni, hogy az a gyakorlat - mint minden hasonló - nem minden helyzetben, nem minden osztályban alkalmazható sikerrel. Annak a megítélése a gyerekeket ismerő pedagógusra hárul, hogy a gyakorlat az adott csoportnál alkalmas-e épp elgondolkoztatásra, ismeretszerzésre. Abban több, fogyatékkal élők érzékenyítésével foglalkozó ember egyetért, hogy a legjobb - élmény- és tudásszerzés szinten -, ha a gyerekek valamilyen közös program, foglalkozás keretében ismerkedhetnek meg fogyatékkal élő emberekkel, saját, személyes történetüket megismerve.

A bevezető részben megkérjük a diákokat, írják le egy papírra,mitől félnének legjobban, ha ők lennének fogyatékosok és milyen bánásmódban szeretnének/nem szeretnének részesülni.

A vaksággal kapcsolatos 1.  részben a diákok párban dolgoznak: egyiküknek bekötjük a szemét, őt a másik vezeti (lehetőleg a tantermen kívül is, pl.folyosó, iskolaudvar). Utána a „vak” diáknak egy táskába belenyúlva kell egyszerű tárgyakat (káposztalevél, ceruza, kréta, dobozos üdítő stb.) beazonosítaniuk.

A 2. részben az eddig segítőként szerepelt diák siketnémát játszik: a szerepkártyák által megadott helyzeteket kell elmutogatnia társának szavak, valamint írás és rajzolás nélkül. A másik leírja, hogy szerinte a „siketnéma” mit akar.

A 3. szakaszban kerekesszékkel kell a diákoknak végigmenniük egy akadálypályán (ez lehet az osztályteremben vagy máshol az iskola területén).

Utána az osztállyal átbeszéljük a tapasztalatokat. Amennyiben bizonyos helyzeteket viccesnek találnak a diákok, beszélhetünk arról, milyen helyzetekben szokták az emberek kinevetni a fogyatékkal élőket és ők ezt, illetve a hasonló helyzeteket vajon ők hogyan élik meg.

Példa-szituációk a 2. részhez:

  1. Magyarázza el társának, hogy bőrfejűek/skinhead-ek támadták meg a parkban, elvették a táskáját és leütötték. Kérdezze meg, hol van a rendőrség.

  2. Az ebédlőben próbálja meg elmagyarázni a konyhásnak, hogy vegán (vagyis nem eszik se húst, se tejterméket), ezért nem eheti meg a bolognai spagettit.

A gyakorlat részletes leírása a Kompasz kézikönyvben található. Noha ott adnak tippeket, honnan szerezhetünk a 3. részhez szükséges kerekesszékeket, előfordulhat, hogy a játéknak ez a része adott iskolában nem megvalósítható.