Közösségi média, álhírek, előítéletek - mi az összefüggés?

Nemcsak a cyberbullying vonatkozásában van jelentősége annak, hogy a közösségi média a gyerekek életének fontos és kitörölhetetlen része lett. Nemcsak a zaklatás veszélyét érdemes komolyan venni, hanem a közösségi médiában keringő tartalmak valóság-torzító és előítéleteket elmélyítő mivoltát is - legyen szó bulvárról vagy közéletről. A Facebooknak és és az ott keringő médiatartalmaknak ugyanis olyan hatásai lehetnek, amik meggátolhatják, hogy észrevegyük és tudatosítsuk a közkézen forgó előítéleteket - s ez a gyerekeket méginkább veszélyezteti, hiszen általában kiszolgáltatottabbak a manipulációnak.

Hogyan súlyosbíthatja a közösségi média hírfolyama az előítéletességet?

Ahhoz, hogy erre választ adjunk, két ismert - és már viszonylag sokat kutatott - jelenséget érdemes figyelembe venni. Az egyik, hogy az ember a sokféle nézet, vélemény, hit kavalkádjában hajlamos olyan “visszhangkamrákba” zárkózni, ahol inkább olyan ismerősökkel veszi körül magát, akik egyetértenek vele, inkább olyanokkal kommunikál, akik egyetértenek vele, inkább azokat a híreket és információkat hallja meg, amik összhangban vannak azza, amivel egyetért. Ehhez hozzáadódik a minden közösségben jelen lévő társas nyomás is, amely arra ösztönöz hogy idomuljunk szűkebb közösségünk uralkodó gondolataihoz. A másik jelenség a média változásaihoz kapcsolódik: mára a manipulatív vagy elfogult módon bemutatott hírek, sőt, a - minden valóságalapot nélkülöző - álhírek igencsak elterjedtek, és kifejezetten az érzelmek, hitek befolyásolására irányulnak. Ahhoz, hogy erre immunis legyen az ember, meg kell tanulnia kritikusan szemlélni és szelektálni a médiatartalmakat. Mindezt megnehezíti, hogy a közösségi médiában sokkal gyorsabban terjednek a közösségi oldalakon a manipulatív céllal készült posztok, mint a tényeken alapulók, ami részben annak köszönhető, hogy az álhíreket eleve úgy készítik, hogy az emberek szívesen osszák őket, s a sokat hallott információk idővel elkezdenek pusztán a rendszerességük miatt is hitelesnek tűnni.

Miért számít mindez?

Mindez azért nagy ügy, mert bizonyos típusú - manipulált vagy valótlan információt tartalmazó - médiatartalmak kifejezetten előítéletekre építenek (például a romákról, a menekültekről, a melegekről vagy akár a szegényekről, hajléktalanokról). Ha ezeket nem bíráljuk felül, kirekesztő viselkedéshez vezetnek, ellenségességet szítanak - fiatalok és idősek körében egyaránt.

Ha a közösségi média hírfolyamát nézzük, ott egy zárt közegben tájékozódunk, like-olunk, tovább osztunk - de csak olyan dolgokat, amelyek a buborékunkban vannak, hiszen eleve csak olyan oldalakat és embereket követünk be, amikkel, akikkel egy követ fújunk. Ami kívül reked, azzal nem foglalkozunk. S ha valamely előítéletes nézőpont aztán elhatalmasodik visszhangkamránkban, buborékunkban, végül csak ugyanazok a gondolatok vesznek körül minket, ellenvélemény, cáfolat nélkül. Ha nem bíráljuk felül azt, ami elénk kerül, egy olyan információáradatban találhatjuk magunkat, ami azt üzeni, el kell utasítaniuk a homoszexuálisokat, a menekülteket, a cigányokat, a szegényeket, sőt, a túlsúlyosokat is. Ha hagyjuk, hogy világképünket eltorzítsák a könnyen terjedő, manipulatív, hamis médiatarttalmak, sokkal nehezebb lesz békés társadalmat létrehozniuk és együttműködniük ebben a sokszínű világban.

Mit tegyünk?

Nem ellenség az internet, sem a média, sőt - csak kell tudni tájékozódni benne, és kiismerni magunkat a társadalomban. Az egyik legfontosabb dolog, amit a szülők, tanárok megtaníthatnak a tech-guru csemetéknek, hogy tudatosítsák előítéleteiket, és azokat a valóság-képüket torzító tényezőket, amik meggátolhatják, hogy valóan megismerjék azokat, akik különböznek tőlük valamiben. Figyeljük meg tudatosan, hogy hogyan torzítanak az információk, amik elénk kerülnek. Alább pár megfontolás, ami segíthet nekünk és gyerekünknek kitörni saját buborékunkból:

1. Fogadjuk el, hogy véleményünk sokszor olyasmiből táplálkozik, amit nem értünk teljesen. Gondoljuk át: mik azok a hitek és értékek, amik meghatározzák a világról alkotott képünket? Mi az, ami megalapozott, mi az, ami inkább érzelmeken alapul értékrendünkben, nézeteinkben? Milyen hírforrásokból vagyunk hajlamosak tájékozódni, hogy a hírek közelítsenek a nézeteinkhez?

2. Ha a miénktől  eltérő véleménnyel találkozunk, először is próbáljatok meg ítélkezés nélkül elfogadni, hogy vannak máshogyan gondolkozó emberek, és igyekezzünk erre tanítani a gyerekeket is. Mindenképpen érdemes sokat beszélgetni arról, hogy egyes embereknek mik a szempontjai, illetve milyen gondolatmenetet követnek egy következtetés során, mivel magyarázható egy-egy véleménykülönbség.

3. Végül, de nem utolsó sorban: tanuljuk és tanítsuk meg, hogyan lehet megállapítani, ha egy hír nem valós, ha egy videóval vagy egy cikkel manipulálni akarnak minket! Tanuljuk meg ellenőrizni a médiatartalmak igazságtartalmát, és bizonyos intő jelekből rájönni, ha álhírrel kerülünk szembe. Keressük meg az általunk követett témákkal kapcsolatban olyan híroldalakat, amelyeket függetlennek és hitelesnek tartunk.

TIPP:

Az utolsó ponttal kapcsolatban érdemes megismerkedni az Átlátszó Álhírvadász oldalával, ahol azon kívül, hogy egy játékos tesztben próbára tehetjük magunkat, mennyire tudjuk megkülönböztetni az álhíreket a valódiaktól, azokat az oldalakat is listázzák, amelyeket érdemes feketelistára tennünk, ha a hiteles tájékozódásra törekszünk.

Az Álhírvadász iskolai programot is kínál a teszthez kapcsolódva egy-egy társadalomismeret vagy osztályfőnöki órára, esetleg szabad délutáni foglalkozásra: egy 45 perces workshop keretében az MTE szakemberei és az Átlátszó újságírói jelenlétében a diákok játékos formában megismerhetik, hogy az álhírek terjesztői milyen fogásokkal élnek, és megmutatják nekik, hogy miről ismerhető fel könnyebben egy-egy szenzációként tálalt hazugság.