Megbélyegző szavak - itt kezdődik az erőszak

Tanuljuk meg és tanítsuk a kirekesztő szavak elleni felszólalást!

Ha valaki fröcsögve gyalázkodik, szólaljunk fel. Ha valaki lazán bedob egy rasszista viccet, mintha mi sem lenne természetesebb, szólaljunk fel. Ha az iskola vezetősége azt hirdeti, hogy az intézmény gyalázkodás-mentes és befogadó övezet, de mégsem szónak semmit, ha valaki “kurvának” vagy “buzinak” nevez valakit a folyosón, az üzenet elveszett. Márpedig a megbélyegző szavak mindennapi kommunikációnkba való beépülése káros a közösségre és az egyénre is. Tegyünk azért, hogy a közösség ne hagyja szó nélkül a kirekesztést. 

Itt nem csupán arról a jelenségről szó, amikor a hatalom birtoklói, mondjuk az igazgató vagy a tanár rászól a “csúnyán beszélő” vagy “illetlen” diákokra. Azoknak, akik megtehetik, hogy befolyásolják az iskolai közbeszédet, nemcsak példát kellmutatnia, de mindenkit arra érdemes biztatnia, hogy lépjen fel és szólaljon fel a gyűlölet és az előítélet ellen - az iskola minden szintjén, minden területén, rangtól függetlenül.

Íme pár szempont mindehhez:

• A kirekesztő “vicc” nem OK.

Akkor is szólaljunk fel az előítéletes megnyilvánulások ellen, ha tréfálkozva hangoztak el a bántó szavak. Szóljunk közbe, bármi is történik épp – beszélgetés egy tanáriban, óra az osztályteremben, viccmesélés egyértelműen rasszista vagy szexista felhanggal – és reagáljunk nyugodtan, határozottan. “Ezek a szavak rengeteg embert sértenek/támadnak/kirekesztenek. Ne használjunk ilyeneket az iskolában.” Számtalan kutatás bizonyította ugyanis, hogy az ilyen "viccek" nagyon sokat ártanak az érintetteknek, pl. depresszióba, önbizalomhiányba, öngyilkossági gondolatokba kergethetik őket, és a közösség számára is károsak.

• Nem kell személyesnek lennie, ahhoz, hogy jogosan szólalj fel ellene.

Erős válasz lehet a gyűlöletbeszédre, de a puszta előítéletes szóhasználatra is, ha személyes nézőpontból reagálunk – pl.: a nagymamám meghalt a holokausztban; a bátyám mozgáskorlátozott; stb. –, de a gyalázkodásnak nem kell személyesen érintenie minket ahhoz, hogy bántó legyen. A cél nem az, hogy a diákok azok előtt ne gyalázkodjanak, akikre a szavaik irányulnak; hanem az, hogy tartózkodjanak az ilyen megnyilvánulásoktól, mindegy, ki hallja.

• Nemcsak az adott kisebbség számára ártó.

Vegyük például a homofób szóhasználat esetét: az LMBTQI diákoknak óriási károkat okoznak az előítéletes beszólások azzal, hogy azt üzenik, LMBTQI embernek lenni vicc vagy szégyen, de ezen kívül ezek az egész iskolai közösségre is hatnak: ellenséges, kellemetlen, megbélyegző légkört teremtenek, ahol bárki bármikor bekerülhet egy “égőnek” számító kategóriába. Ha természetessé válnak az ilyen szavak, a kirekesztő szemléletet azok is elsajátíthatják, akik esetleg addig nem viszonyultak ellenségesen az LMBTQI emberekhez. Ezen kívül a homofób, transzfób megnyilvánulások alkalmanként stigmatizálhatják és célba vehetik a nem LMBTQI diákokat is, akiket valamiért ki akarnak gúnyolni. Például ha bizonyos tevékenységek vagy viselkedésformák “buzisnak” vannak címkézve, a diákok nem fejezhetik ki magukat szabadon, és tartózkodhatnak általuk kedvelt dolgoktól a megbélyegzéstől, kirekesztéstől való félelem miatt. Például egy fiú félhet jelentkezni a színjátszó vagy tánc szakkörbe, vagy egy lány nem mer beállni a foci vagy a box csapatba.

• Figyeljük a nonverbális gúnyolódást is.

Ha egy diák gúnyosan utánozza valakinek a megjelenését, gesztusait, mozgását, fogyatékosságát, hívjuk fel a figyelmét az alapvető tisztelet szükségességére. Ajánlatos inkább félrehívni az illetőt hogy beszélgess vele a viselkedéséről, mint a társak előtt zavarba hozni, ami akár egy sokkal támadóbb reakcióhoz vezethet.

• Legyünk példaképek.

Az iskolaközösség minden felnőttjének példát kell mutatnia viselkedésével, különösen a nehéz, feszült helyzetekben; emlékezniük kell rá, hogy ők mentorok és vezetők, nem csak random felnőttek. A diákok figyelnek, és akár bevallják, akár nem, veszik a körülöttük lévő felnőttek üzeneteit. Különösen erőteljes, amikor az egyik felnőtt egy másik felnőttel szemben szólal fel, aki előítéletesen fogalmazott vagy gyalázkodott. Ha valaki ignorálja kollégái rasszista vagy homofób nyelvhasználatát, azzal burkoltan azt üzeni, ez rendjén való.