Tapasztalatok és visszajelzések a 2019-es Iskolai Sokszínűség Hetéről

Április 8-12-éig tartott az első Iskolai Sokszínűség Hete, mi pedig izgatottan vártuk, hogy megtudjuk, milyen tapasztalatokkal gazdagodnak a résztvevők. A program után egy kérdőívben kértünk visszajelzést attól a 183 szakembertől, aki jelentkezett. Most összefoglaljuk, milyen tanulságokat tudtunk levonni a visszajelzésekből. (Szöveges választ csak olyan válaszadótól idézünk, aki hozzájárult ahhoz, hogy felhasználhassuk.)

A kérdőívben rákérdeztünk arra, hogy ki miért jelentkezett a Sokszínűség Hetére, és hogy hogyan sikerült a megvalósítás. Kértünk értékelést az általunk összeállított csomag tartalmáról, kisfilmünkről, a megvalósított programokról (akár saját, akár általunk javasolt), a diákok részvételéről, és általánosságban arról, hogy mekkora problémának látják a környezetükben az előítéletességet, illetve az előítélet alapú bullyingot.

Motivációk és a probléma elterjedtsége

Feltettük a kérdést a csatlakozó pedagógusoknak, szakembereknek: miért jelentkeztek a Sokszínűség Hetére? Úgy láttuk, három ok volt meghatározó:

• Általános, erkölcsi okokból és hivatástudatból jelentkeztek, pedagógusi feladatnak érzik, hogy foglalkozzanak a témával

• A realitás felismerése: az iskolák, közösségek sokszínűek, a bullying problémája adott

• A segédanyagok miatt - nagyon nyitottak az újabb és újabb eszközökre, szükségét érzik minél több hasonló segédanyagnak

Arra a kérdésre, hogy mennyire jellemző a csatlakozók környezetében az iskolai zaklatás, a válaszok egyértelműen megmutatták, hogy a tanárok jól látják a probléma elterjedtségét, még ha az esetek súlyosságában van is változatosság az intézmények között. A leggyakoribbnak a cyberbullyingot és a verbális zaklatást ítélték, és többen kiemelték, hogy egyéni és tudatos törekvéseik ellenére nincs rendszerszinten kezelve az előítéletesség és a bántalmazás az iskolában, s sokszor a diákok sem tudják, hogy “ennek nem kell így lenni, hogy lehet ez ellen tenni”. Előfordul, hogy “a kollégák is ódzkodnak a sokszínűséggel foglalkozni, mivel kényes témának tartják”. Ám volt olyan is, aki jelezte, az intézményben nagyon komolyan veszik a Békés Iskolák programot.

Az Iskolai Sokszínűség Hete csomag 

A jelentkezőknek küldtünk plakátokat, szórólapokat, kézikönyveket, kitűzőket - a készlet erejéig: sajnos egyes anyagok hamarabb elfogytak - , a kisfilmünket pedig online tettük közzé. Érdekelt minket az is, hogy ezek hogy tetszettek ezek a csatlakozóknak. Nagy örömünkre az anyagok átlagos osztályozása 4 és 5 között volt, a képregényt ötletesnek találták, a kitűzőket szívesen hordták a gyerekek, de a legnagyobb sikert a kézikönyv és a film aratta.

“Döbbenetes hatású volt a filmet feldolgozó óra minden osztályban (2.-tól 8.-ig.) Még a legkisebbek is  nagyon komolyan vették a témát.” 

“Örömmel fogadták a könyvből vett feladatokat, sokat hasznosítottak belőle a gyerekek. Érdemes foglalkozni ezekkel a témákkal, a következő években is, mert csak lassú változások várhatóak. Közösségépítő ereje is volt a feladatoknak.”

Bár azt feltételeztük, túlnyomórészt középiskolákból fognak jelentkezni, és ezért valamennyivel több programot ajánlottunk középiskolás korosztálynak (ráadásul a kisfilmünk is inkább nekik szólt), óriási volt az érdeklődés általános iskolai dolgozók részéről is. Volt, aki jelezte, több programjavaslat is lehetett volna a kisebbek számára is - ez számunkra fontos tanulság. 

A kézikönyv használatával kapcsolatban az alábbi arányok voltak számunkra informatívak:

A válaszadók 19%-a csak a kézikönyvet használta a programokhoz.

72%-uk a kézikönyvet is használta és saját programokat is kitalált.

9%-uk csak saját programot valósított meg. Ez leginkább az általános iskolában tanítókra volt jellemző. Többen jelezték, hogy bár használták a kézikönyv feladatait, de leegyszerűsítve, módosítva.

A filmmel kapcsolatban láthattuk, hogy - ahogy sejtettük - a középiskolás korosztálynak vetítették le legszívesebben. Volt, aki a kisfilmben bemutatott zaklatást túl durvának és megrázónak találta: való igaz, hogy a kisfilm nem való minden csoportnak (akár korosztályt, akár az érzékenységet, érettséget, érintettséget nézzük), és természetesen a pedagógusok tudják megítélni, hogy saját osztályaik mit tudnak feldolgozni, befogadni. Úgy gondoljuk, hogy - mivel a kisfilmben bemutatottnál sajnos a valóságban sokkal-sokkal súlyosabb esetek is napi szinten előfordulnak - mi a filmmel amellett tesszük le a voksunkat, hogy egy létező, nem elhallgatandó problémát dolgozunk fel őszintén, és és tesszük fel a hozzá kapcsolódó, megítélésünk szerint releváns kérdéseket. Természetes, hogy van, ahol nyíltan lehet a témával foglalkozni, van, ahol felmerülhet a traumatizálódás veszélye, és finomabb, közvetettebb eszközöket kell alkalmazni. A filmmel kapcsolatos, túlnyomórészt lelkes visszajelzések mellett látjuk azt is, hogy fiatalabb korosztály számára is érdemes lehet kisfilmeket készíteni, vagy a meglévőket összegyűjteni.

A program haszna, fogadtatása

A visszajelzések szerint mindenhol érdeklődést váltottak ki a programok a diákokból. Köztudott, hogy bullying és előítéletesség mindenhol előfordulhat, ezért ezek a témák mindenhol mélyen érintik a diákokat. A kérdőívet kitöltők szerint a film mellett a legnagyobb sikert a rajzos, önismereti, a közösségépítő illetve a szituációs játékok arathatták. A résztvevő tanárok közül többen jelezték, hogy a kollégáikkal is beszélgettek a bántalmazás elleni programok szükségességéről.

Kritikák és fejlesztendő területek

Mivel a Sokszínűség Oktatási Munkacsoport először hirdette meg az Iskolai Sokszínűség Hetét, tekinthetjük pilot programnak, amellyel kapcsolatban kiemelten fontos levonni a tanulságot a kihívásokkal kapcsolatban.

Az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy egyes anyagok mennyisége nem volt elég, főleg a kitűzőké (ahová tudtunk küldeni, ott sem jutott elég diáknak), de a kézikönyv és a szórólap is elfogyott idő előtt. 

Számunkra fontos tanulság, hogy több emberi erőforrást kell mozgósítani a csomagok elkészítéséhez és postázásához (hogy minden csomagot hiánytalanul és időben sikerüljön feladni).

Látjuk azt is, hogy a programot minél előbb érdemes meghirdetni, hogy a pedagógusok bele tudják kalkulálni a mindig sűrű tanévbe.

Saját ötletek és programok

Megkértük a kérdőív kitöltőit, hogy számoljanak be arról, ők milyen programokkal egészítették ki az általunk javasoltakat. Ezekből szemezgettünk az alábbiakban a teljesség igénye nélkül. Reméljük, mások számára is olyan inspiráló ez a lista, mint amilyen számunkra: az ötleteket szeretnénk felhasználni a következő óravázlat- és programjavaslat-gyűjteményünkhöz.

• Mozgássérült sportolókkal közös érzékenyítő órát tartottunk.

• Közös programot csináltunk autista gyerekekkel.

• Az “Aki ver, az nem haver!” c. videókból szemezgettem még, mivel az Önök videója inkább a nagyobb korosztálynak szól. Ezek a videók, amiket mi néztünk, a kicsik szintjén vitatják meg ezeket a problémákat.   (Az említett videók: 1; 2; 3)

• Minden nap elején játszottunk Azt szeretem benned, hogy... c. játékot. (Kiválasztottam egy gyermeket, célirányosan olyat, akit szekálni szoktak, és mindenkinek mondania kellett egy-egy jó dolgot róla, hogy mit kedvel az illetőben) Meglepő volt látni, hogy természetesen mindenki szeretett volna az a személy lenni, akiről jókat mondanak. Ez is jó gyakorlat arra, hogy tudatosítsam bennük, hogy milyen érzés, ha valakit csúnya szavakkal bántunk és milyen érzés az, ha dicséreteket kapunk.

• A nyelvi sokszínűséggel foglalkoztunk

• Ki ismeri jobban a másikat-kvíz 

• Ki Mit Tud?

• Videofilmet készítettek a diákok a zaklatásról és arról, hogy mit tehetnek ellene, hogyan kezelhetik azt.

• Könyvbemutató programot a témával kapcsolatban.

• Filmvetítés (Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című film)

• Pszichológus előadót hívtun

• Saját kampány készítése a sokszínű iskolával kapcsolatban

• Szituációs játékokat játszottunk. (Te mit tennél, ha…)

• Az iskolai kivetítőn ment a Sokszínűség Hete reklám, a képregényt egy dobozba lehetett dobni, s díjat nyert a legjobb. A rajz, mint önkifejezési eszköz hasznosnak bizonyult.

• Saját élettörténetekkel foglalkoztunk.

• Terápiás és személyi segítő kutyákkal való találkozás.

• Biblioterápiás foglalkozás. Ellátogatott hozzánk Zemlényi Zoltán, a Hoppárézimi írója is.

• ,,Bújj bele mások bőrébe!" Testi fogyatékossággal élők nehézségeit tapasztaljuk meg testgyakorlatok, játék közben. A tornateremben az egyik tornacipőt levéve, felkötött bal vagy jobb kézzel, összeerősített combokkal, füldugóval a fülben, egyik szemet lefedve pánttal, stb. veszünk részt az órai munkában. Ez a foglalkozás 5-6. osztályban vagy kisebbeknél sikeres.

• Bélyegképes kollázs készítése előre elkészített képgyűjteménnyel, “teknős és gepárd” szociális készségfejlesztő gyakorlatok - ezekhez komplett óratervet is kaptunk :) 

Mi lehetne még?

Megkérdeztük, mit fogadnának szívesen tőlünk egy következő Iskolai Sokszínűség Hete csomagban. Az ötletekért és javaslatokért nagyon hálásak vagyunk. Ezek alapján kiemelten fontosnak tűnik a cyberbullying problémája, illetve általánosságban a diákoknak szóló szóróanyagok a bántalmazással, bullyinggal kapcsolatban,  illetve a tanárok eszköztárának bővítése minél több korosztályra szabott anyagokkal.

Hálásak vagyunk minden visszajelzésért. Most rajtunk a sor, hogy ezeket beépítsük a jövő évi munkánkba!

(A fotó a MOA Magán Általános Iskola Színes Szerdáján készült.)