Gyakorlatok V. - Zaklatás szavakkal, tettekkel

A zaklatás illetve az erőszak különböző formáival kapcsolatban négy gyakorlatot válogattunk ki, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy elgondolkoztassák a gyerekeket, sőt, a felnőtteket is az okokról, a megoldási lehetőségekről, és saját szerepükről.

Ezeket is a Kiskompasz című kézikönyvből válogattuk, mely elérhető az EJHA - emberi jogi nevelők tudástárában, és esetenként kiegészítéseket is tartalmazhat az egyes gyakorlatokhoz.

1. Csak nézel, vagy csinálsz is valamit?

Életkor: 7–13 év

Szükséges idő: 60 perc

Csoportlétszám: 4–24 fő

A gyakorlat típusa: történetmesélés, beszélgetés

A gyakorlatról röviden: A gyerekek olyan esetekről mesélnek, amikor egy emberi jogi helyzetben áldozatok, bántalmazók, tétlen szemlélők vagy segítők voltak.

Célok

• Annak felismerése, hogy mindenki találkozik erőszakkal az életben, mégpedig sokféle módon.

• A mások tisztelete és védelme iránti felelősség hangsúlyozása.

• Közös gondolkodás arról, hogy mit is jelent segítőnek lenni.

Előkészítés:

Opcionális: készítsünk minden csoportnak másolatot az Erőszak az életemben táblázatról.

Szükséges eszközök

• flipchart és filc, vagy tábla és kréta

• opcionális: Erőszak az életemben táblázat

 

A gyakorlat menete

 

1. Mondjuk el a gyerekeknek, hogy az erőszak és a bántalmazás – nemcsak a testi, hanem a szóbeli és az érzelmi is – az emberi jogok megsértését jelenti. Mondjanak példákat az erőszak és a bántalmazás különféle megnyilvánulásaira.

2. Osszuk a gyerekeket 3–4 fős csoportokra. Magyarázzuk el a gyakorlatot, és győződjünk meg róla, hogy mindenki világosan érti az alábbi kategóriákat.

a. Minden résztvevő mondjon példákat az erőszak és a bántalmazás alábbi eseteire:

i. amikor látta, hogy valakit bántanak, vagy igazságtalanul bánnak vele, és nem segített senki;

ii. amikor látta, hogy valakit bántanak, vagy igazságtalanul bánnak vele, és ő vagy egy másik ember segített;

iii. amikor részt vett valaki bántalmazásában, vagy igazságtalanul bánt valakivel;

iv. amikor bántották vagy igazságtalanul bántak vele.

 

Kérjük meg a gyerekeket, hogy minden egyes kategóriára mondjanak példákat. Nyugtassuk meg őket, hogy senki nem kap büntetést azért, amit itt elmond.

 

b. A csoportmunkához 15 perc áll rendelkezésre. Kezdjük azzal, hogy a gyerekek néhány másodpercig csendben ülnek, és közben végiggondolják, hogy mit fognak majd mondani.

Megjegyzés: Ha a gyerekek tudnak már olvasni, adjunk egy példányt az Erőszak az életemben táblázatból minden párnak. (Ez egy négy részre osztott papírlap, egy-egy rész megfelel a fenti négy kategóriának.)

 

3. Hívjuk össze a gyerekeket, és beszéljük meg a tapasztalataikat. Először gyűjtsük össze azokat az eseteket, amikor a gyerekek azt tapasztalták, hogy valakit bántanak vagy igazságtalanság ér, anélkül, hogy különválasztanánk azokat az eseteket, amikor a gyerekek szemlélőként voltak jelen, azoktól, amelyekben aktívan részt is vettek. Írjuk ezeket egy, az alábbihoz hasonló táblázatba a Bántalmazás címszó alá.

 

4. Ezután térjünk rá azokra az esetekre, amikor valaki segítőleg közbeavatkozott.

 

5. Végül kérjünk példákat a „szemlélő” kategóriára. Kérdezzük meg: „Mit lehetett volna tenni ezekben a helyzetekben, hogy tétlen szemlélőből segítővé váljunk?”. A válaszokat írjuk a táblázatba.

 

a. Alternatív feladat: Használjuk a 3. lépésben készített listát, ami a bántalmazás különféle megnyilvánulásait sorolja fel, és kérdezzük meg, hogy ezekben a helyzetekben hogyan segíthetett volna valaki. Jegyezzük fel a válaszokat.

 

Feldolgozás és értékelés

 

1. Olvassuk fel az 5. lépésben gyűjtött, a segítségnyújtásra vonatkozó javaslatokat. Beszélgessünk arról, hogyan segíthetünk másoknak az emberi jogok védelmében, az alábbiakhoz hasonló kérdések alapján:

 

a. A javasolt lépések közül melyiket lenne nehéz megtenni? Melyik lenne könnyebb?

b. Vannak olyan cselekvési lehetőségek a listán, amelyeket ti is meg tudnátok tenni?

c. Mi tartja vissza az embereket attól, hogy segítsenek?

d. Ha több olyan ember lenne, aki ahelyett, hogy tétlenül áll, inkább segít, akkor javulna az emberi jogok helyzete?

 

2. Beszéljük meg, hogyan segíthetünk egymásnak. Ehhez használhatjuk az alábbihoz hasonló kérdéseket:

a. Milyennek kell lennie, és mit kell tudnia az embernek ahhoz, hogy „segítő” lehessen, azaz hogy fel tudjon lépni az emberi jogok védelmében?

b. Mi mit tehetünk azért, hogy támogassuk azokat, akik tesznek az emberi jogokért?

c. Hogyan ösztönözhetjük a csoportunkban lévő gyerekeket, hogy ők is legyenek „segítők”?

 

3. Zárjuk a gyakorlatot azzal, hogy újra elmondjuk, hogy minden, a gyerekeket érő bántalmazás és erőszak, beleértve a gyerekek által egymás ellen elkövetett erőszakos cselekedeteket is, az emberi jogok megsértését jelenti. Ez minden kultúrában és a világ minden részén megtörténik. Hangsúlyozzuk, hogy amikor az emberi jogokról tanulunk, azt is megtanuljuk, hogyan léphetünk fel a magunk és mások emberi jogainak védelmében. Az erőszakot és a bántalmazást nem tudjuk teljesen felszámolni, de a saját közösségeinkben segíthetünk egymásnak.

 

Tanácsok a csoportsegítőnek

 

• Járjuk körbe a csoportokat, és bizonyosodjuk meg róla, hogy mindenki érti a feladatot, minden egyes kategóriáról szó esik, és mindenki egyformán lehetőséget kap arra, hogy beszéljen.

• Óvjuk a gyerekek magánszféráját, és inkább a kívülálló szemszögéből vizsgáljuk az eseteket, ahelyett, hogy a személyes érintettségre koncentrálnánk, kivéve azokat a példákat, amikor személyes részvevői voltak az erőszaknak.

• Ezt a gyakorlatot csak olyan gyerekekkel végezzük, akikkel korábban már dolgoztunk együtt. Nagyon fontos, hogy mielőtt belekezdünk ebbe a gyakorlatba, olyan légkört teremtsünk, amelyben a résztvevők teljes biztonságban érzik magukat. Készüljünk fel arra, hogy még így is előfordulhat, hogy valaki nagyon érzékenyen reagál a témára.

 

Táblázatok


 

2. Erőszak az iskolában, azon kívül

Életkor: 7–13 év

Szükséges idő: 60 perc

Csoportlétszám: 5–20 fő

A gyakorlat típusa: beszélgetés, kevés mozgás

A gyakorlatról röviden: A gyerekek beszélgetnek a szekálásról, zaklatásról, egzecíroztatásról, vagyis a gyerekek közötti módszeres gyötrés jelenségéről, majd mozgás segítségével kifejezik, hogyan reagálnának különböző elképzelt zaklatásos esetekre.

Célok

• A gyerekek közötti módszeres gyötrés különböző fajtáinak jobb megértése.

• A zaklatás áldozatainak védelmét segítő stratégiák, szervezetek és személyek megismerése.

• A zaklatásra adott különböző reakciók elemzése.

 

Előkészítés: Számozzuk meg a terem sarkait 1-től 4-ig. Ügyeljünk rá, hogy a gyerekek szabadon mozoghassanak a sarkok között.

 

Szükséges eszközök

• elegendő hely ahhoz, hogy a gyerekek körbe tudjanak ülni

• színes papír

• vastag filctollak

• ollók

 

A gyakorlat menete

 

1. Vezessük be a gyerekek közötti zaklatás problémáját az alábbiakhoz hasonló kérdések alapján:

 

Milyen különféle módon szokták terrorizálni (szekálni, gyötörni) az erősebbek a gyengéket?

Miért zaklatnak egyes gyerekek másokat?

Milyen hatással van a zaklatás azokra, akiket zaklatnak? Milyen hatással van magára a zaklatóra? És az egész közösségre?

 

2. Kérjük meg a gyerekeket, hogy rajzolják körbe a kezüket egy színes papíron, majd vágják ki a rajzot.

Minden ujjra írjanak fel valakit (pl. egy barátot, szülőt, tanárt vagy más, az iskolában dolgozó felnőttet, a rendőrséget, vagy egy testvért), akihez fordulhatnak, ha valaki valamilyen formában szekírozza őket. Mondják el a gyerekek, mit írtak fel.

 

3. Vizsgáljuk meg, miként reagálhatnak az emberek az olyan helyzetekre, amikor valakit szekálnak vagy zaklatnak. Ismertessük a gyakorlat menetét:

 

a. Először felolvasom az eseteket, amikor valakit zaklatnak. Majd három lehetséges választ mondok minden esetre. Természetesen lehetséges, hogy nektek más megoldási lehetőség is eszetekbe jut.

b. A terem sarkai meg vannak számozva. Miután meghallgattátok az esetleírást és a lehetséges válaszokat, menjetek abba a sarokba, amelyik azt jelöli, hogy mit tennétek ebben a helyzetben.

 

4. Ezek után olvassuk fel az esetleírást és a lehetséges válaszokat. Adjunk időt a gyerekeknek arra, hogy eldönthessék, melyik reakciót választják, és hogy elhelyezkedhessenek a megfelelő sarokban. Miután mindenki elfoglalta a helyét, kérdezzünk meg néhány gyereket minden sarokból, hogy miért választották az adott megoldást, illetve annak milyen előnyei, illetve hátrányai lehetnek. Hallgassuk meg azokat a gyerekeket is, akik a negyedik, vagyis a szabad sarkot választották, hogy ők mit tennének az adott helyzetben.

 

Feldolgozás és értékelés

 

1. Miután öt vagy hat szituációt megvizsgáltunk, foglaljuk össze a gyakorlatot az alábbiakhoz hasonló kérdések felhasználásával:

Mit gondoltok a gyakorlatról?

Voltak olyan esetek, amelyekre nehéz volt reagálni? Melyek voltak ezek, és miért?

Volt-e olyan eset, ami valamiért jobban megérintett?

Szükségük van-e segítségre és támogatásra azoknak, akiket zaklatnak? Miért?

Hol kaphatnak segítséget és támogatást azok, akiket valaki rendszeresen szekál?

Milyen okai lehetnek annak, hogy egyes emberek terrorizálnak másokat? Jogos indokok ezek?

Mit tehetsz abban az esetben, ha téged is zaklatnak, és az a személy, akihez segítségért és

támogatásért fordulsz, nem tesz semmit?

Vannak-e a zaklatásnak olyan formái, amelyeket a gyerekek és a felnőttek jobban elfogadnak? Miért, vagy miért nem?

Ki a felelős azért, hogy segítséget és támogatást nyújtson azoknak a gyerekeknek, akiket a többiek terrorizálnak?

A felnőttekkel is előfordul, hogy zaklatják őket? Mondjatok néhány példát!

Kinek a feladata, hogy segítsen azoknak a felnőtteknek, akikkel így bántak?

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a másokat módszeresen zaklató gyerekek változtassanak viselkedésükön?

Mi történik, ha senki nem állítja meg azokat, akik másokat szekálnak, gyötörnek? Mi történik

magával a zaklatóval? Milyen hatással van ez a környezetére?

 

2. Kapcsoljuk össze a gyakorlatot az emberi jogokkal az alábbiakhoz hasonló kérdések segítségével:

Van-e joga bárkinek is másokat terrorizálni? Miért, vagy miért nem?

Milyen emberi jogok sérülnek akkor, ha valakit terrorizálnak?

Hogyan javít az emberi jogi környezeten, ha abbamarad a zaklatás?

 

3. A feldolgozás végén a gyerekek nézzék meg újra az általuk készített „segítő kezet”, és egészítsék ki: írjanak rá további személyeket vagy szervezeteket, akik szerintük ilyen esetekben segíteni tudnak. Tegyük ki a „segítő kezeket” a teremben, hogy a gyerekek később is bármikor megnézhessék, mit írtak rá.

 

Segédlet: Esetleírások

 

A barátaid csúfolnak, rosszindulatú üzeneteket küldözgetnek neked, és arra kényszerítenek, hogy add nekik oda, ami egyébként a tiéd. Nagyon rosszul érzed magad ettől. Mit kellene tenned?

1. Semmit. Biztos valami rosszat tettél, hogy a barátaid így bánnak veled.

2. Válaszul te is kicsúfolod és megfenyegeted őket.

3. Elmondod a szüleidnek vagy a tanárodnak, mi a helyzet.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

Néhány gyerek az osztályból sértő híreket terjeszt rólad, amit sms-ben mindenkinek szétküldözgetnek. Ezért most sokan nem akarnak veled játszani, sőt még beszélni sem. Még a barátaid is kezdik azt hinni, igazak lehetnek a híresztelések. Mit kellene tenned?

1. Semmit. Úgysem fog hinni neked senki, ha szerintük igaz a pletyka.

2. Te is elkezdesz rosszindulatú pletykákat terjeszteni a többi gyerekről.

3. Elmondod mindenkinek, hogy nem igazak a pletykák.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

A testvéred, amikor senki nem látja, folyton ver és rugdos téged, és azt mondja, hogy ha bárkinek is szólsz, még több verést kapsz. Mit kellene tenned?

1. Elmondod a szüleidnek vagy a tanáraidnak, hogy mi történik veled.

2. Megkéred a barátaidat az iskolában, hogy segítsenek megverni a testvéredet.

3. Megmondod a testvérednek, hogy ez fáj, és hagyja abba.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

Egyik tanárod folyton lehülyéz, ha valamit rosszul tudsz az órán, és azt mondja, hogy nincs értelme tanítani téged, mert nem tudsz megtanulni semmit. A többi gyerek már el is kezdett csúfolni ezért. Mit kellene tenned?

1. Egyenesen az iskolaigazgatóhoz mész, és elmondod neki, mi a helyzet.

2. Elkezdesz lógni az órákról, mert nem szeretsz már iskolába járni.

3. Megkérdezed a szüleidet, hogy válthatsz-e osztályt vagy iskolát.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

Észrevetted, hogy a táborban az egyik barátod piszkálja és gúnyolja a kisebb gyerekeket. Sőt, most már a holmijukat is elszedi. Mit kellene tenned?

1. Elmondod a táborvezetőknek, mi történik, anélkül, hogy szólnál a barátodnak.

2. Ha a barátod tőled is el akarná venni a dolgaidat, inkább segítesz neki elszedni a kisebbek holmiját.

3. Megmondod a barátodnak, hogy szerinted helytelen, amit csinál, és hogy hagyja békén a

kisebb gyerekeket.

4. Más lehetőség (nyitott sarok)

 

A másik iskolába járó nagyobb gyerekek szeretnek belekötni a te iskoládba járó kisebb gyerekekbe.Iskola után arra várnak, hogy elkaphassanak valakit a buszmegállóban vagy útban hazafelé, ilyenkor körbeállják és elszedik a pénzét, az ennivalóját vagy a játékait. Kövekkel is dobálóznak, és azzal fenyegetőznek, hogy még rosszabb is történhet. Mit kellene tenned?

1. Nagyon óvatos vagy, és mindig másokkal együtt mész az iskolába vagy haza.

2. Szólsz az iskoládban dolgozó felnőtteknek, hogy mi történik, és segítséget kérsz.

3. Nálad is van egy kő vagy kés, hogy meg tudd védeni magad.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

Új fiú jött az osztályba, egy menekült. A barátaid folyton rasszista megjegyzéseket tesznek rá, kinevetik a rossz kiejtése miatt, és azt mondják neki, hogy menjen haza. Mit kellene tenned?

1. Te is csatlakozol hozzájuk, hisz az új fiú nem a barátod, miért kellene törődnöd vele?

2. Elmondod a tanárodnak, hogy a barátaid rasszista megjegyzéseket tesznek a gyerekre.

3. Felajánlod neki, hogy amikor épp nem a barátaiddal játszol, gyakoroljátok a magyar nyelvet, hogy könnyebben beilleszkedhessen.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

Időnként azzal ugratod az egyik barátodat, hogy nagyon rosszul megy neki az írás és az olvasás, de észrevetted, hogy mostanában sokszor egyedül ül. Egyszer még könnyeket is látsz a szemében. Mit kellene tenned?

1. Semmit, biztos rossz napja van, neked ehhez semmi közöd.

2. Abbahagyod a gúnyolódást, és megkérdezed, miért sírt.

3. Megmondod a barátodnak, hogy többé nem fogod mások előtt kicsúfolni, de tényleg van mit pótolnia, járjon különórára.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

Van egy mostohabátyád, aki nagyon szeret téged. Gyakran meg akar puszilni és ölelni, és habár te is szereted őt, ez mégis kényelmetlen neked. Mit kellene tenned?

1. Beszélsz róla a szüleiddel vagy egy másik testvéreddel.

2. Küzdj ellene, üsd meg, ha ilyet tesz.

3. Kerüld el őt, próbálj távolságot tartani.

4. Más lehetőség (nyitott sarok).

 

3. Fájdalmas szavak

Szükséges idő: 60 perc

Csoportlétszám: 5–20 fő

A gyakorlat típusa: lista összeállítása, rangsorolás, beszélgetés

A gyakorlatról röviden: A gyerekek sértő szavakat/kifejezéseket gyűjtenek, és elemzik az ilyen nyelvhasználat lehetséges okait és hatásait.

Célok

• Közös gondolkodás a bántó szóhasználat okairól és hatásairól.

• Annak megértése, hogy az emberek ugyanarra a kifejezésre eltérően reagálhatnak.

• A szabad véleménynyilvánítás korlátainak megértése.

• A sértő szóhasználat elleni fellépéshez szükséges készségek gyakorlása.

 

Előkészítés

Másoljuk le a Gyermekjogi Egyezmény 13. cikkének szövegét egy nagy papírlapra vagy a táblára.

 

Szükséges eszközök

• post-it lapok vagy kisebb papírlapok, valamint ragasztószalag

• nagy ív papír és filctoll, vagy tábla és kréta

• a Gyermekjogi Egyezmény 13. cikke lemásolva

 

A gyakorlat menete

 

1. Írjuk fel egy nagy lapra vagy a táblára, vagy olvassuk fel hangosan a Gyermekjogi Egyezmény 13. cikkét.Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a Gyermekjogi Egyezmény ezen cikke biztosítja a gyerek véleménynyilvánítási jogát, de kifejezetten korlátozza a szabad véleménynyilvánítást, amennyiben az sérti mások jogait vagy jó hírnevét. Beszélgessünk a véleménynyilvánítás szabadságáról az alábbiakhoz hasonló kérdések alapján:

a. Jó lenne, ha mindig kimondhatnánk, amit szeretnénk?

b. Jó lenne, ha korlátozva lenne, hogy mit mondhatunk arról, amit gondolunk vagy hiszünk?

c. Milyen beszéd sértheti mások jogait?

d. Milyen beszéd sértheti mások jó hírnevét?

 

2. Mondjuk el, hogy a gyakorlat során ezekkel a kérdésekkel fogunk foglalkozni.

3. Adjunk mindenkinek néhány post-it lapot vagy papírcetlit, és a gyerekek írjanak ezekre olyan bántó megjegyzéseket vagy csúfneveket, amiket az emberek/gyerekek egymásra szoktak mondani. Mindegyik ilyen szót/kifejezést írják külön papírra.

4. Rajzoljuk fel egy, az alábbihoz hasonló skálát a falra, kezdve az ugratás/tréfa fokozattól a rendkívül sértő/becsmérlő fokozatig. A résztvevők helyezzék el a szavakat/kifejezéseket a skálán oda, ahová szerintük legjobban illenek. Eközben ne beszélgessenek egymással. Ezután csendben nézzék végig a papírokat. Általában ugyanaz a szó többször is elő 5. szokott fordulni, és majdnem mindig van olyan szó, amit több különböző kategóriába is besorolnak a résztvevők.

 

Feldolgozás és értékelés

 

1. Amikor a gyerekek visszaültek a helyükre, kérdezzük meg, mit figyeltek meg. A feldolgozást az alábbiakhoz hasonló kérdések alapján végezzük:

a. Volt olyan szó, ami több helyen is előfordult?

b. Miért van az szerintetek, hogy egy adott kifejezés egyesek szerint nem sértő, míg mások szerint igenis bántó vagy megalázó?

c. Számít az, hogy hogyan mondunk valamit? Vagy hogy ki mondja?

d. Miért használnak az emberek ilyen szavakat?

e. Erőszaknak számít szerintetek, ha szavakkal bántunk valakit? Miért?

 

2. Kérdezzük meg a gyerekeket, hogy látnak-e valami összefüggést a szavak között, tudnák-e csoportosítani őket valamilyen szempont alapján. Írjuk fel a táblára a gyerekek által említett kategóriákat (pl. külső megjelenés és testi adottságok, szellemi képességek, szexualitás, családi vagy etnikai háttér).

Az elemzést az alábbiakhoz hasonló kérdések alapján folytassuk:

a. Vannak olyan szavak, amiket csak lányokra mondanak? És vannak olyanok, amiket csak fiúkra?

b. Mit gondoltok, a sértő szavak/kifejezések miért éppen ezekhez a témákhoz kapcsolódnak?

c. A legsértőbbnek tartott szavak melyik témához, illetve kategóriához tartoznak?

d. Milyen következtetéseket tudtok levonni ezekből a kategóriákból a bántó szóhasználatravonatkozóan?

 

3. Kérjük meg a gyerekeket, hogy vegyék le a papírjaikat a tábláról, és helyezzék el őket az új felosztás szerint, ahhoz a témához/kategóriához, amelyikbe szerintük a legjobban beleillenek. Érdemes lehet egy „Egyéb” címszóval megjelölt kategóriát is létrehozni. Amikor a gyerekek visszaültek a helyükre, kérdezzük meg:

a. Melyik kategóriába került a legtöbb papír? Mi lehet ennek az oka?

b. Vannak-e esetleg olyan kategóriák, amelyekbe a legsértőbbnek tartott szavak kerültek?

c. Ne válaszoljatok hangosan, csak gondoljátok végig: ti magatok használtok-e olyan szavakat, amelyek beleesnek valamelyik kategóriába? Melyikbe?

d. Osszuk a gyerekeket kis csoportokba, és minden csoport kapjon néhány olyan cetlit, amin a legsértőbbnek minősített szavak/kifejezések szerepelnek. A csoportból valaki olvassa fel az első lapra írt szót/kifejezést. A csoport tagjai döntsék el, hogy az adott kifejezés bántó-e, és beszéljék meg, hogy szerintük jó-e, ha megengedjük az ilyen szavak használatát, és mit tegyünk, ha ilyesmit hallunk? Ismételjék meg ugyanezt az összes szóval/kifejezéssel.

 

4. A gyerekek számoljanak be arról, milyen következtetésekre jutottak a 3. lépés során. Kapcsoljuk össze a sértő beszéd témáját az emberi jogi felelősség kérdésével az alábbiakhoz hasonló kérdések segítségével:

a. Van-e a felnőtteknek felelőssége a sértő beszéd elleni fellépés terén? Ha igen, miért?

b. Van-e a gyerekeknek felelőssége azzal kapcsolatban, hogy gátat vessenek a bántó szavak használatának saját környezetükben? Ha igen, miért?

c. Mit tehettek ti magatok a saját környezetetekben a sértő beszéd ellen?

d. Miért fontos fellépni ellene?

e. A bántó kifejezések használata hogyan sértheti mások emberi jogait?

 

Tanácsok a csoportsegítőnek

• Ehhez a gyakorlathoz a csoportsegítő részéről érzékenységre és megfelelő ítélőképességre van szükség. Habár a gyerekek már kiskoruktól fogva tudják, mik azok a „csúnya szavak”, ritkán beszélnek róluk a felnőttekkel. A 2. 3. és 4. lépésnél könnyen zavarba jöhetnek, ideges nevetéssel reagálva a helyzetre. Előfordulhat, hogy meg kell nyugtatnunk a gyerekeket, hogy nincs abban semmi rossz, ha ebben az összefüggésben foglalkozunk az ilyen szavakkal/kifejezésekkel. Most nem használjuk ezeket, csak beszélünk róluk.

• Talán jobb, ha nem mondjuk ki hangosan az ilyen szavakat, hanem csak írott formában rögzítjük őket, kivéve a feldolgozás 3. lépését, amikor a gyerekeknek el kell dönteniük, hogy egy adott kifejezés használata elfogadható-e vagy sem.

• Ennek a gyakorlatnak az egyik legfontosabb üzenete az, hogy bizonyos szavak nagyon különböző érzelmeket válthatnak ki; ugyanazt a szót egyes gyerekek tréfásnak, míg mások kifejezetten sértőnek találhatják. Figyeljünk oda arra, hogy a beszélgetés ne sértse az érzékenyebb gyerekek érzéseit azzal, hogy a többi gyerek úgy véli, egy bizonyos szó teljességgel ártalmatlan. Ha szükségesnek érezzük, több időt is szánhatunk arra, hogy feltárjuk, milyen tényezők járulnak hozzá ahhoz, hogy egyes emberek nagyon érzékenyen reagálnak bizonyos szavakra.

• Ezt a gyakorlatot ne végezzük olyan csoportokkal, ahol nagy korkülönbség van a csoporton belül. Gondoljunk arra, hogy egyes gyerekek talán nem ismerik bizonyos szavak jelentését, különösen igaz lehet ez a szexuális vonatkozású kifejezésekre. A kisebbek nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy a szavak egy része a szexhez kapcsolódik. A gyakorlatot az adott csoport igényeinek megfelelően alkalmazzuk.

• A feldolgozás elengedhetetlen része ennek a gyakorlatnak. Bőven hagyjunk időt arra, hogy a gyerekek kigondolják, hogyan csoportosítanák az összegyűjtött szavakat/kifejezéseket, és levonják a saját következtetéseiket, máskülönben a bántó szavak és az emberi jogok között a legjobb esetben is csak homályos összefüggést fognak látni.

 

4. Van kiút - majd mi megmutatjuk!

Életkor: 7–13 év

Szükséges idő: 60 perc

Csoportlétszám: 4–20 fő

A gyakorlat típusa: élőképek készítése, beszélgetés

A gyakorlatról röviden: A gyerekek egy konfliktushelyzetet vagy erőszakos cselekményt élőkép formájában mutatnak be, majd azt is megmutatják, hogyan lehetne megoldani ezt a szituációt erőszak nélkül.

 

Célok

• Az erőszak okainak feltárása.

• Olyan módszerek és eszközök kialakítása, amelyek segítségével a konfliktusok

erőszak nélkül is megoldhatók.

• Beszélgetés az erőszakot kiváltó vagy az amögött megbúvó okokról.

 

Előkészítés: nem szükséges

Szükséges eszközök: nincsenek

 

A gyakorlat menete

 

Beszélgessünk a csoporttal az erőszakról. Mi az erőszak? Milyen formákat ölthet? 1. Terjesszük ki az erőszak értelmezését a fizikai erőszak mellett a szóbeli és lelki bántalmazásra és az ezzel való fenyegetésre is.

 

2. Osszuk a gyerekeket 4–6 fős csoportokra. Minden csoport kap 15 percet arra, hogy olyan erőszakos szituációkról beszélgessen, amelyeknek szemtanúi voltak, vagy amelyeket ők maguk átéltek (az iskolában, a családjukban, a baráti körükben stb.). A csoport ezután válassza ki az egyik ilyen esetet, és készítsen erről élőképet a többieknek. Az élőképen a csoport minden tagjának szerepelnie kell. Mozogni, beszélni közben nem lehet, a gyerekek testtartása és arckifejezése jelenítse meg az általuk betöltött szerepet (pl. áldozat, elkövető vagy szemtanú).

 

3. A csoportok mutassák be az élőképeket. A többiek mondják el, hogy szerintük mi történik a képen. Ekkor az élőképet bemutató csoport még nem kommentálhatja az elhangzottakat.

 

4. Miután minden csoport bemutatta a saját élőképét, újra kiscsoportos munka következik: mindegyik csapat beszélje meg, hogy az általuk bemutatott konfliktust hogyan lehetne erőszakmentesen megoldani. Ezt követően készítsenek egy újabb élőképet, amelyen bemutatják, hogyan oldották meg erőszak nélkül a helyzetet.

 

5. A csoportok mutassák be a konfliktusmegoldó élőképeket a többieknek. Ez alkalommal minden élőkép bemutatását kövesse egy rövid beszélgetés, amikor a többiek elmondhatják, hogy mit láttak a képeken, majd az élőképet bemutató csoport elmagyarázhatja, hogy mi volt a valódi szituáció, és hogyan oldották meg azt. Kérjünk javaslatokat más megoldási lehetőségekre. A gyerekek értékeljék ezeket a saját, valós élettapasztalataik fényében, mi pedig hangsúlyozzuk, hogy legtöbbször többféle lehetőség is van az erőszakos helyzetek kezelésére.

 

Feldolgozás és értékelés

 

1. Dolgozzuk fel a gyakorlatot az alábbiakhoz hasonló kérdések segítségével:

a. Tudtatok azonosulni az élőképeken látottakkal? Kerültetek már erőszakos helyzetbe?

b. Nehéz volt erőszakmentes megoldást találni a helyzetre/konfliktusra? Miért?

c.Hogyan találtatok megoldást?

d. Milyen érzés volt az élőkép részének lenni?

e. Jobban éreztétek magatokat, amikor az erőszakmentes megoldás élőképét mutattátok be? Miért? Miért nem?

f. Milyen oka lehet annak, hogy egyes helyzetek vagy a benne szereplő emberek erőszakossá válnak?

g. Hogyan lehet csökkenteni vagy elkerülni az erőszakot problémás helyzetekben?

h. Milyen jelei vannak az erőszakos viselkedésnek?

 

2. Kössük össze a gyakorlatot az emberi jogokkal az alábbiakhoz hasonló kérdések segítségével:

a. Az emberi jogok közé tartozik-e az erőszakmentességhez való jog? Milyen emberi jogok kapcsolódnak az erőszakmentességhez?

b. Miért ilyen fontosak az erőszakmentességhez kapcsolódó jogok?

c. Hogyan lehet megvédeni ezeket az emberi jogokat?

 

Tanácsok a csoportsegítőnek

• Különösen figyeljünk oda azokra a gyerekekre, akik már átéltek valamilyen erőszakos helyzetet.

• A gyerekek választhatnak valamilyen tipikus történetet is: nem kell saját magukról beszélniük, ha nem akarnak.

• A gyakorlat bevezetésekor néhány résztvevő segítségével illusztrálhatjuk, hogy mi is az az élőkép.

• Elképzelhető, hogy a gyerekeknek nehézséget okoz, hogy valós megoldásokat találjanak az erőszakos helyzetekre, különösen, ha abban felnőttek is érintettek. Készüljünk fel alaposan információkkal arról, hogy szükség esetén a gyerekek kitől várhatnak támogatást és védelmet (pl. a helyi gyermekvédelmi szervezetektől).

 

 

Szekció: