elmélet

Az SNI-s és fogyatékossággal élő diákokat érintő bullyingról

A speciális nevelési igényű illetve a fogyatékossággal élő gyerekeket fokozottan fenyegeti a többség mássághoz való viszonyának olyan formái, mint a diszkrimináció és a bullying. Felmérések szerint nagy részüket zaklatják vagy bántalmazzák az iskolákban.

Miért nem kér segítséget? – bagatellizálás, áldozathibáztatás és az “árulkodó" címke

Sokféle oka lehet annak, ha a gyerekek nem jelentik a bántalmazásos, zaklatásos eseteket a felnőtteknek – lehetséges, hogy nem hisznek benne, hogy a tanárok, szülők valóban tudnak és akarnak segíteni. Ez a hit lehet alaptalan is, és sajnos nagyon is indokolt, olyan közösségekben, ahol azt tapasztalják, a felnőttek ingerküszöbét nem érik el ezek az esetek, mondván “természetes, hogy van ilyen, majd kinövik, megoldják”, esetleg hajlamosak az áldozatot hibáztatni. De olyan helyzetekben is előfordul a segítségkéréstől való tartózkodás, amelyekben egyértelműen támogatók és védelmezők a felnőttek. Ilyenkor gyakran attól tartanak, hogy saját osztálytársaik fogják büntetni őket azzal, hogy rájuk sütik az “árulkodó” billogot.

Közösségi média, álhírek, előítéletek - mi az összefüggés?

Nemcsak a cyberbullying vonatkozásában van jelentősége annak, hogy a közösségi média a gyerekek életének fontos és kitörölhetetlen része lett. Nemcsak a zaklatás veszélyét érdemes komolyan venni, hanem a közösségi médiában keringő tartalmak valóság-torzító és előítéleteket elmélyítő mivoltát is - legyen szó bulvárról vagy közéletről. A Facebooknak és és az ott keringő médiatartalmaknak ugyanis olyan hatásai lehetnek, amik meggátolhatják, hogy észrevegyük és tudatosítsuk a közkézen forgó előítéleteket - s ez a gyerekeket méginkább veszélyezteti, hiszen általában kiszolgáltatottabbak a manipulációnak.

Feliratkozás RSS - elmélet csatornájára